Orvosi Vizit

Kedd délután 2:30-kor volt és körülbelül úgy bonyolódott le, mint az elõzõk. Az évek hosszú során kialakult egy sablonos eljárás és most is ahhoz tartottam magam. A doki elém jött, így tanulmányozhattam járását, megjelenését, késõbb kézszorítását, egyszóval az általános benyomást. Egy évet öregedett, a haja már majdnem teljesen õsz, de ami feltûnt az a frizurája volt, ami kifejezetten einsteini. Ezt rögtön analízis alá vetettem és feltettem a kérdést (persze csak magamban) : lehet ennek valami neurológiai vagy pszichológiai háttere? Kusza fürtjeit más is okozhatta, de azt a gondolatot rögtön elvetettem, mert a titkárnõjének az irodája külön-bejáratú és Diane onnan intett hellót mikor megérkeztem. Különben is elemi megfigyelés, hogy bûntudatos személyek „rajtakapás” esetén rögtön megpróbálják zilált loknijaikat elsimítani, a doki viszont rá se rántott.

Akkor vettem csak észre, hogy felcserem lefogyott, mire gratuláltam és csak nagyon tapintatosan említettem, hogy ez már évek óta esedékes volt. Ezt minden további nélkül elismerte, aztán büszkén adta hozzá, hogy az összeredmény 32 fonttal kevesebb zsír az öve alatt. Gondoltam, hogy elismerésül meg kéne veregetni a vállát, de aztán elvetettem, nehogy elbízza magát.

A súlyveszteség és természetes öregedés miatt arca ráncosabb lett, de nem erre hívtam fel a figyelmét, hanem sápadtságára. Kisült, hogy már hónapok óta nem golfozik minden szerdán, amire azt hozta fel mentségül, hogy az elmúlt télen erre nem volt alkalma. Síelésre sem? Rövid sétákra sem? A parkok nyitva vannak, hóborított fenyõk legalább olyan látványosak, mint virágzó orgonák, a természet szépségei nem ismernek szezont vagy évszakot! Érveimre rábólintott, lehorgasztotta a fejét, aztán minden lelkesedés nélkül megígérte, hogy a jövõben több idõt tölt majd a szabadban.

Egy másik sánta ürügye a munkatorlódás volt; sokat dolgozik, szieszta az ebéd után eszébe se jut, és már három éve nem vett ki szabadságot. Mikor az utolsó páciens elmegy, akkor órákig csak hivatalos ûrlapokat tölt ki a Kormánynak, a Biztosítóknak és Gyógyszergyáraknak Azt hiszi, hogy csak azért, mert orvos, a szíve vasból van és a köznépet fenyegetõ nyavalyáktól mentessége van. Mikor végre otthon van, akkor nézi a TV-t, eszi a junkfood-ot, amit aztán néhány scotch követ.

Ezt aztán nem hagyhattam szó nélkül, nyomósan, de nagyon diplomatikusan hívtam fel figyelmét a Canadian Club rozs-whisky elõnyeire, hozzáadva, hogy még az írek is jobb tütüt gyártanak, mint a skótok. Ebbe belekötött, hangoztatva a scotch népszerûségét, amit én propagandának ítéltem. Már az amerikai bourbon whiskynél tartottunk, mikor órámra pillantva rájöttem, hogy lejárt a dokinak az ideje és hogy már túlórázom. Kifelé menet mondtam neki, hogy pár hónap múlva majd megint benézek és hogy addig is vigyázzon magára. Nagyon lehangolna, ha valami meggondolatlanság folytán elveszteném...