Magyarok a nagyvilágban

A Muzsika januári számában érdeklődve olvastam Takács Miklós karmester beszélgetését, azaz interjúját Csepregi Gáborral, a lap munkatársával. Az interjú címe: "Jóban lenni önmagunkkal", tisztán tükrözi Takács Miklós életfilozófiáját .

Nem könnyű feladat a kitűnő interjúról röviden írni, mely a karmester jól ismert templomában, azaz "búvóhelyén" festői környezetben zajlott le.

A beszélgetésből új oldalát ismerjük meg Takács Miklósnak, a sztoikus bölcset.

Gyermekkorától elindulva kísérjük végig a karmester gazdag életútját, és jövőbeli terveit.

Olyan érdekes adatot tudunk meg, mint édesanyja és édesapja egymásra találását: egy kórusban énekeltek, s mikor a kórus hajón Bécsbe ment, akkor kerültek jobban össze és már a hazautazáskor megtörtént a lánykérés.

A szülők koncertekre vitték a gyerekeket, Takács Miklós öt éves korában hallotta először Kodály: Psalmus Hungaricus művét. Ennek, a számára felejthetetlen koncertnek tulajdonítja, hogy elkötelezettje lett a zenének, s 50 év múlva a Carnegie Hallban adhatta elő ezt a szép művet.

Az óbudai Újlaki templomba vitte édesanyja a litániákra, s itt történt meg az, hogy a kántor biztatására, ötévesen orgonán kísérte az énekeket.

Majd elbeszéli a Zeneművészeti Főiskolán töltött éveit, élményeit. Megszervezte a Collegium Musicum zenekarát, majd diplomája megszerzése után, a Budai Barokk Kamarazenekart.

Tanárai közül, Ferencsik volt mintaképe. Elismeréssel nyilatkozott: Ligeti Györgyről, Sugár Rezsőről, Bárdos Lajosról és Gergely Ferencről. Szőnyi Éváról külön megemlékezik, kinek ajánlólevelével került Franciaországba.

Majd franciaországi tanulmányait említi. Sorbonne egyetemen karmesteri szakon tanára, nemzetközileg elismert Nadia Boulanger.

Arra a kérdésre, hogy miért választotta Takács a karmesteri pályát, érdekes s egyben kedves példát hozott fel. A rádióban hallgatott zenekari koncerteket gyerekkorukban testvérével "levezényelték", képzeletbeli karmesteri mozdulatokkal. Majd karmesteri hivatásáról mondta: ".Különös érzéssel tölt el ma is az a tudat, hogy a zenészek a kezemről olvasnak. Néha minden magyarázat nélkül, néha egyetlen gesztusomból is értenek. A vezénylés egyik legnagyobb titka, hogy a karmester olyan meggyőző erővel közölje elképzeléseit, hogy a zenekari játékosoknak az legyen az érzésük: ők is éppen így képzelték el a szóban forgó mű előadásmódját. A jó karmester magával ragadja a zenekart, ugyanakkor a zenekar lelkes hozzáállása szárnyakat ad a karmesternek."

A művészi alázatot fontos erénynek tartom .G. Flaubertet idézte: "A mű minden, az ember semmi!" Majd Kodály szavait: "a művészi nagyság alapja az igaz ember, vir justus."

A karmester Kodály műveivel kapcsolatban így nyilatkozott: "Nem hiszem, hogy van még karmester, aki szerte a világon oly sokszor vezényelte Kodály műveit, mint én.

Első montreali zenekari koncertemen többek között a Háry János című operából a szvitet adtam elő. Egyetemi kórusom Kodály Kállai Kettős című művének előadásával nyerte meg a kanadai Országos Kórusversenyt."

Csepregi kérdésére, hogy mi a különbség a zenekari karmester és a karnagy között? - ezt válaszolta: "a zenekarral rövid és világos nyelven közlöm elképzeléseimet. A kórushoz intézett szavaim viszont inkább képszerűek. Kórusom összetétele heterogén, az énekesek korosztálya, anyanyelve különböző a kétszázötven tagú nagy családnak" Arra kérdésre, hogy hogyan éri el az egységet, így folytatja: "Úgy kell betanítanom a művet, hogy az eleve érdekfeszítő legyen. Könnyebb elérni a szép egységes hangzást, ha a régi kórustagok vannak többségben. Szájról, szájra száll az ének. Sőt, méginkább "fülről-szájra" alakul az éneklés módja. A szólistáktól nem csupán technikailag kifogástalan éneklést várok, hanem azt is, hogy hangjuk azonosuljon a zenével. Az ember hangja személyiségének, latinul personájá nak szócsöve. "

Szent Ágostont idézi magyarra fordítva: "Az ének a szeretni tudó emberek sajátossága." Büszkeséggel tölti el az énekeseket az a tudat, hogy aktív részei lehetnek egy-egy remekmű megszólaltatásának. Majd ismét idéz Takács Miklós: "Mindenik embernek lelkében dal van /és a saját lelkét hallja minden dalban./ És akinek szép a lelkében az ének/ az hallja mások énekét is szépnek:/ (Babits )

A beszélgetés ráterelődik a tanítás módszerére is, a professzor úr a socratesi módszert követi: "Kérdezni kell, és hagyni kell, hogy a tanuló találja meg a választ. A tanulás legyen olyan kaland, mely a felfedezésekkel járó tudás örömét nyújtja.

Arra a kérdésre, hogy az zenei élmény átveszi a mai világban a vallás szerepét, jegyzi meg Takács, hogy ő is tanúja ennek, mert ha Nagypénteken esetleg az emberek nem is mennek templomba, de hagyományos húsvéti koncertjeire mindig eljön két-kétezer ötszáz ember. Megjegyzi, a vallást és a művészetet, csak korunkban határolják el élesen egymástól, az ősi társadalmakban a kettő összefonódott.

Itt szeretném említeni, hogy Takács Miklós idei nagypénteki koncertje ismét nagy siker volt. Gyönyörű, válogatott műsorral örvendeztette meg a hallgatóságot.

A beszélgetés folyamán Csepregi egy ismert kérdést tett fel Takácsnak: Mi a művészet értelme? "Parányi részei vagyunk a világegyetemnek. Afféle mikrokozmoszként helyünket keressük benne. Victor Hugó szavait idézve "Áldom az Istent, aki a világ kellős közepében készített nekem helyet, hogy mindenkinek visszhangja legyek."- mondta Takács Miklós.

Majd terveit említi meg, "Sok szimfonikus és oratoriumi mű után, szeretném kedvenc operáimat vezényelni. Továbbá szeretnék népdalfeldolgozást készíteni antológiámhoz a Carmina Mundin, bővítésére. Mindez persze nyugodt környezetet igényel, amit, itt, a természet lágy ölén, ebben a templom-studióban sikerült megteremtenem. A természettel való kapcsolat sokat segít abban, hogy megbékéljen önmagával. Különben is, nem akkor zenélünk igazán jól, ha jóban vagyunk önmagunkkal?"

Takács Miklós vendégszereplései :Budapest, Párizs, Salzburg, Szentpétervár, Calgary, New York, Kairó. Dirigálta az Állami Hangversenyzenekart, a MÁV Szimfonikusokat, a Pécsi, a Debreceni, a Kolzsvári, a Nagyváradi, és Marosvásárhelyi Szimfonikusokat, a párizsi Conservatoire zenekarát, a Manhattani Filharmonikusokat, a dél-koreai Kangju város zenekarát, és a New England Szimfonikus Együttest, valamint több kanadai város zenekarát.

1993.ban a Kanadai Kormányzó Érdemrendet, egy évvel később a Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapta meg.