Az orosz próza nagymestere, a lélektani regény egyik megteremtoje, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij kétszáz évvel ezelott, 1821. november 11-én született Moszkvában. Apja, a moszkvai szegénykórház orvosa mereven és roppant szigorúan nevelte gyermekeit, anyja szelídsége, érzelmes vallásossága ellensúlyozta az atyai keménységet. Dosztojevszkij korán elvesztette szüleit. Elso kisregényét, a Szegény embereket 1845-ben írta.

Írói pályája hamarosan kettétört: 1849-ben halálra ítélték egy radikális csoport tagjaként a cár elleni szervezkedés miatt, büntetését végül szibériai kényszermunkára és katonai szolgálatra módosították. A fogság ideje alatt fordulat állt be gondolkodásában, mélyen vallásos lett.

Legnagyobb hatású muveiben (Bun és bunhodés, A félkegyelmu, Ördögök, A kamasz, A Karamazov testvérek) egy, a krisztusi szereteten alapuló eszményt próbált kidolgozni az orosz társadalom számára. Dosztojevszkij 1881. február 9-én hunyt el. A Magyar Hírlap hétvégi mellékletében foglalkozik részletesen a kétszáz éve született íróval. VB