Egy nemzetközi kutatókból álló csoport most 73 olyan személy maradványait elemezte - ősi DNS-t kivonva a csontokból -, akiket a régió öt különböző helyszínén temettek el 1500 év leforgása alatt. A szakemberek a térség négy másik helyszínén már korábban feltárt 20 emberi maradvány adatait is felhasználták.

A kutatók megállapították, hogy a kánaániták két fő népcsoportnak, Levante régió újkőkori lakóinak, hozzájuk kapcsolódva a kőrézkori Irán lakóinak, valamint a bronzkori Kaukázus lakóinak kevert leszármazottjai voltak.
Annak ellenére, hogy különböző városállamokban éltek, a kánaániták kulturálisan és genetikailag is hasonlóak voltak. - mondta Liran Carmel, a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója.

Carmel szerint Levante régió számos későbbi népességmozgás tanúja is volt, északkeletről, délről és északnyugatról is érkeztek ide emberek.

A szakember szerint a vizsgált maradványok, noha mutatnak kis eltéréseket, de genetikailag nagyon hasonlítanak, ami azt mutatja, hogy a régészetileg és történelmileg definiált kánaániták egy összetartozó csoportot alkottak.

A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy Levante déli részére fokozatosan és folyamatosan érkeztek emberek az ókori Közel-Kelet - a mai Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán - területéről.

Shai Carmi, az egyetem munkatársa szerint ez az évszázadokon át tartó népvándorlás talán magyarázatot adhat arra, hogy a kánaáni városállamok késő bronzkori uralkodói miért viseltek hurrita - és nem szemita - neveket.

A 93 csontvázból 19-et egy másik kutatócsoport is tanulmányozott.
A szakemberek megállapították, hogy Levante régió modern kori lakóinak DNS-e nagyrészt megegyezik a kánaánitákéval.

Ennek oka, hogy az elmúlt 4 ezer évben mindössze három esemény volt jelentős hatással a térségben élők génállományára: a vaskor kezdete (i.e. 1000), Nagy Sándor érkezése (i.e. 330) és az Oszmán Birodalom uralma (1516).

Az első tanulmányt a Cell Press, a másodikat a The American Journal of Human Genetics című folyóiratban publikálták a szakemberek.

MTI