Ez önmagában is baj, amit azonban tetéz, hogy a sok fölösleggel rendelkezők nem ismerik a vagyonnal járó felelősség fogalmát. Az én pénzem, azt teszek vele, amit akarok hozzáállás felháborító döntésekhez vezet.

Itt van például ez a kép:
Mennyit érhet vajon?

Aligha tudod meg, ha a hazai sportcipő árakból indulsz ki. Ezért a cipőért és a párjáért több mint 120 millió forintot adtak egy árverésen. A pozsonyi Új Szó cikke szerint A kézzel készült Moon Shoe elnevezésű Nike futócipőt Bill Bowerman atlétikaedző, a Nike társalapítója tervezte az 1972-es olimpiára a futók számára. A kollekcióból mindössze 12 pár készült, a megvásárolt pár a Sotheby's tudomása szerint az egyetlen, amely úgy maradt meg, hogy soha nem viselték.

Elkerülöm a populizmus vádját, nem említem, hogy hány másodpercenként hal meg a Földön éhezés miatt egy gyermek, nem mutatom a csont-bőrig lesoványodott testeket, s nem számítom ki, hogy hány lélegeztető gépet lehetett volna venni ebből a pénzből.

De azt azért ki kell mondani, hogy a pénz felelősséggel jár, de a modern társadalmakban, ahol Isten szerepét tölti be, ez a felelősségre vonás elmarad. Megfelelő észt és erkölcsöt viszont nem adnak a pénzzel.

Itt tartunk. Szép új világunk sajnos rosszabb, mint amire Huxley számított.