Ma a félvilág azt követeteli, hogy adjuk fel születési jogunkat! Ma a magyarság  jó része eladta születési jogait s kötelességeit egy tál lencséért – ezért jutottunk oda ahol vagyunk. Sokan elfelejetik, hogy  mindenekelőtt predesztináltság, jog, kiváltság és feladat magyarnak lenni.

"Noblesse oblige" – a nemesség kötelez – mondták volt őseink – és a haza fényre derült.

A hajdan volt nemes magyar nemzet mai nemzedékének többsége erről mégcsak nem is hallott – csoda-e, hogy a haza majdnem sötétségbe borult? Kétféle nacionalizmus van: aresszív – mely mások ellen tör, és defenzív – mely védi a magáét. Az utóbbit a magyarság már majdnem föladta – akkor miért siránkozunk?

Sokan felcserélték szóért a tettet. Beszélni lehet végnélkül – újra megkell tanúlni: "A szónál ékesebben beszél a tett!" A régi írók életelve volt: "Nulla dies sine  linea"  azaz: "Egy nap se múljon el egy sor nélkül". Az "egy sor" helyettesíthető:  az "egy tett"-el!"

A nagy nemzetközi szervezetek melyektől oly sokan oly sokat várnak – amint elbürokratizálódtak olyan mértékben válnak impotensé feladatuk betöltésére. Ki emlékszik már a Népszövetségre? Az ENSZ katonai jelenlétében végbemehetett a ruandai és a szebrenicai mészárlás. Az EU-n belül ma szabadon és következmények nélkül lehet magyarokat kisemmizni, üldözni, verni és miért? Mert "belügy" mondja az EU – éppúgy mint valaha a Népszövetség.